Rally Ireland 2009
Hát gyerekek! Túlestem a tűzkeresztségen. Voltam életem első Rally világbajnoki futamán. A körülmények mindent megtettek annak érdekében, hogy elmenjen a kedvem az egésztől, de nem lennék igazi rally rajongó, ha ez így történt volna. Ugye? Még itthon a nevezési listát böngészve, kissé illúzióromboló volt a Subaru hiánya, és a 43 (negyvenhárom) induló. Összesen… Egy jobb Fehérvár Rally-n háromszor ennyi indulóval találkozhat(t)unk.
Írországban élek, és már jó ideje eldöntöttük, hogy márpedig ez a 300 km nem annyira nagy táv, hogy egy ilyen lehetőséget kihagyjunk. Szóval péntek este elindultunk, természetesen szakadó esőben Sligo-ba. Megérkezésünk után, jó turistaként magától érthetődő, hogy elsőként a nevezetességek felé vettük az irányt. Magyarul kerestünk egy Pub-ot, hogy az út fáradalmait pár pint sör mellett pihenjük ki.
Pár órás alvás után felkerekedtünk, hogy megkeressük a szervizparkot. Az eső persze nem akart elállni. A terület bejáratánál lévő őrök kedvesek voltak, és jó tippet adtak, hogy hol parkoljunk. Így 5 perc sétára voltunk a főbejárattól. A belépő 15 euroba került, és érvényes volt mindhárom napra. A vártnál kisebb terület volt, és minden kordonnal volt lezárva. A biztonságiak segítőkészek voltak, de az eseményekről nem nagyon tudtak tájékoztatást adni. A várakozás órái alatt ír barátommal kipróbáltuk a rally szimulátort, ami felejthetetlen élmény volt. Marcus Grönholm-mal teljesítettünk egy szakaszt a finn rally-n. Számtalan árus standját végigjárva válogathattunk a különböző csapatok ereklyéi, és ruházatai között. Gyári szinten a Subaru, és a Ford képviseltette magát. Végül 11 óra környékén megjelent az előfutó autók egyike, egy Mitsubishi EVO Lancer.
Az összetéveszthetetlen hangok és illatok egyértelművé tették, hogy már nem sok van hátra a „nagyokig”. Addigra a szakadó eső ellenére szép számú rajongó gyűlt össze a kordonok mentén. Az első érkező Dani Sordo volt. A technikai ellenörző sátor melletti kordonnál ilyenkor már mozdulni sem lehetett. A kiszálló versenyzőket azonnal riporterek rohanták meg, így a fotózás nagyon nehézzé vált. Megérkezett Loeb, és szép lassan a többiek. Nagyon nagy élmény volt látni az élmenőket, részese lenni annak, amit eddig az ember az Eurosport esti összefoglalójában láthatott. Az esőnek persze semmi sem állta útját, és szakadatlanul esett. A fényképezőgépem lencséjét (egy átlagos kompakt géppel rendelkezem) többször kellett törölni. Volt amikor szabályosan folyt a víz a gépből mindenhonnan. De működik, és túlélte. A szerelők munkája látványos és összehangolt volt, már amennyit az egyre nagyobb tömeg miatt látni lehetett belőlük. Találkoztam magyar rajongókkal, sőt még önkéntesekkel is. A Suzuki magyar szerelői is nagyon jó fejek voltak, nem sok hiányzott, hogy Burkart kocsijával kiállhassunk a szervizből. Csak sajnos nem volt nálunk két üveg Borsodi… :-)
Az eső miatt átázva, átfagyva ültem be a kocsiba délután, de úgy érzem, hogy minden perc megérte, amit ott töltöttünk. Nem kevés Subarus ereklyével gazdagodtam a hétvége során, ami kicsit feledteti a gyári csapat hiányát. Na de majd 2 év múlva!!!
Tigrincs
